Servius-féle fal

Róma történelmi központja
Világörökség
Servius-féle fal, Porta Caelemontana
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve	1980
Elhelyezkedése
Servius-féle fal Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 54′ 06″, k. h. 12° 30′ 06″41.901666666667, 12.50166666666741.901667°N 12.501667°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 06″, k. h. 12° 30′ 06″41.901666666667, 12.50166666666741.901667°N 12.501667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Servius-féle fal témájú médiaállományokat.

A Servius-féle fal (murus Servii Tullii) a Servius király idejéből származó római fal, mely körülvette az egész akkori várost.

Vonalát maradványai nyomán csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. Az Aventinus és Capitolinus közötti Tiberis-partot kereken 400 méter hosszúságban szintén a város belsejéhez kapcsolja a partokig épített fal.

Mivel így a Tiberisen át vezető ősrégi Sublicus híd (latinul pons Sublicius) egyenesen a város belső területére vezetett, a fal építésekor megerősítették a nyugati, jobb parti Ianiculum-domb magaslatát is.

Maga a Servius-féle fal hatalmas (59 cm × 59 cm × 150 cm) kövekből, a helyszínen tört tufából épült, a völgyekben úgy látszik kettős falazással, a dombok lejtőin a hegy szegélyénél valamivel alább. Legerősebb az Esquilina közti kb. 1300 méteren volt, ahol a 15 méter magas, 4 méter vastag fal előtt 30 méter széles és 9 méter mély árok húzódott, belülről pedig hatalmas földtöltés (agger Servii Tullii) emelkedett egészen a fal koronájáig, hogy a védők kényelmesen helyezkedhessenek el a fal oromzatánál. Bástyák – úgy tűnik – csak a kapuknál voltak.

Modern kutatási eredmények

A hagyomány által Servius Tulliusnak (uralkodása: i. e. 578 – 535 között), Róma legendás 6. királyának, az etruszk dinasztia második tagjának tulajdonított fal építésére a modern kutatások eredményei szerint csak az i. e. 4. században, már a köztársaság korában kerülhetett sor. A fal anyaga Grotta Oscura kőbányájából származik, ami Veio etruszk város területén volt, ezért csak a város rómaiak által történt meghódítása (i. e. 396.) után juthattak hozzá ehhez az anyaghoz. A fal építését különösen motiválhatta az i. e. 390-ben az alliai csatában a galloktól elszenvedett vereség is. Titus Livius is beszámolt arról, hogy i. e. 378-ban a rómaiakat súlyos adók is terhelték egy új, a saxo quadrato technikával épült falrendszer építése miatt.^[1]

• 
  A Servius-féle fal Róma hét dombja körül
• 
  Falmaradványok a Roma Termini pályaudvaron
• 
  Falmaradványok a Roma Termini pályaudvaron

Kapui

A városfal kapui a következők voltak:

• Porta Flumentana és Porta Carmentalis a Tiberis és Capitolinus között
• Porta Fontinalis, a Forum és a Campus Martius közötti útvonalon
• Porta Sanqualis, melynek maradványa egy kis kapuboltozat a palazzo Antonelli lépcsőházában
• Porta Salutaris, Salus templomáról elnevezve
• Porta Quirinalis Quirinus temploma közelében
• Servius aggerén három kapu állt:
  • a Porta Collina, a melynek maradványait az olasz királyi pénzügyminisztérium palotájának építésekor, 1872-ben találták meg s romboltak szét
  • a Porta Viminalis, az agger közepe táján
  • a Porta Esquilina – helyén Gallienus diadalíve
• a Porta Caelemontana a Caeliuson, helye kétes
• a Porta Querquetulana a Caeliuson, helye szintén kétes
• a Porta Capena, a via Appia és a via Latina kiinduló helye
• Az Aventinuson nyíltak:
  • a Porta Naevia, helye bizonytalan
  • a Porta Raudusculana, helye bizonytalan
  • a Porta Lavernalis, helye bizonytalan
  • a Porta Trigemina, az Aventinus északi sarkán
• A Porta Triumphalis nem városi kapu, hanem diadalív volt a Campus Martiuson.

Jegyzetek

Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Servius-féle fal témájú kategóriát.