Rigósfürdő

Rigósfürdő (Bogda, Neuhof)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Rigósfürdő
Rang	községközpont
Irányítószám	307070
SIRUTA-kód	156044
Népesség
Népesség	94 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[1]
Népsűrűség	1,19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	146 m
Terület	78,68 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 58′ 42″, k. h. 21° 34′ 21″45.978333, 21.57249345.978333°N 21.572493°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 42″, k. h. 21° 34′ 21″45.978333, 21.57249345.978333°N 21.572493°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigósfürdő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rigósfürdő, 1899-ig Bogdarigós (románul: Bogda, korábban Bogdan; németül: Neuhof) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Rigósfürdő község központja, lakosainak száma 2011-ben 74 fő.

Első alapítása a 15. század elejére tehető, de a török uralom alatt elnéptelenedett. A 18. század második felében sváb telepesekkel alapították újra. A 19. századtól ismert fürdőhely és Mária-kegyhely volt. A 20. század második felében német lakosai kivándoroltak, a gyógyfürdőt ifjúsági táborrá alakították át, majd elhagyták.

Fekvése

Temes és Arad megye határán, Lippától 15 kilométerre délnyugatra, Temesvártól 35 kilométerre északkeletre fekvő falu. Dombok és erdők veszik körül. A DJ 691A megyei út halad át rajta.

Története

A 15. század elején egy Gyerk vagy Györk nevű falut említenek a környéken, melynek Gyerky János és Csegze László voltak a birtokosai.^[2]

1436-ban említik legelőször az Arad vármegyéhez tartozó Also Baagd (Alsóbagd) és Felse Baagd (Felsőbagd) falvakat, melyeket – néhány más településsel együtt – a basarági Bagdy család birtokolt.^[3] 1476-ban ezek egyesültek Bagd néven.^[4] A 15. század végén vagy kevéssel utóbb szerbek telepedtek meg a faluban, Bogda / Bogdán névvel illetve azt.^[5] Ezen elnevezésből származik a település román (Bogda, korábban Bogdan – nem összetévesztendő Bobda faluval) és régebbi magyar (Bogdarigós) neve.

1552-ben, Bagdy Mihály és lánya elhalálozása után I. Ferdinánd a gyulai Gál családnak adományozta a Bagdyak birtokait.^[3] A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, az 1720-as években készült Mercy-féle térképen Bogdan néven, elhagyatott helyként jelenik meg. A 18. század közepén románok költöztek a környékre.^[5]

1771-ben Carl Samuel Neumann lippai sótári tiszt 42 házat építtetett az egykori Bagd helyén, ahova tiroli német telepesek érkeztek; az újraalapított falut Neuhof névre keresztelték. 1782-ben a Pottyondy család megvásárolta a falut a kincstártól, és száz éven keresztül ők birtokolták.^[5] Sarlós Boldogasszonynak szentelt katolikus temploma 1845-ből származik.^[6] A környék gyógyvizét hasznosító fürdője a 19. század végén épült ki, 1899-ben pedig Anton Neuhoff kegyúr kérésére a falu magyar (hivatalos) nevét Bogdarigósról Rigósfürdőre változtatták. Iskolája 1915-ben épül fel.^[4]

A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Lippai járásához tartozott. Az 1919-es román hatalomátvétel után, bár a fürdőélet folytatódott, a település népessége fogyásnak indult. Míg 1910-ben 474, többségében német lakosa volt, 1941-ben már csak 388 (többségében román), 1966-ban pedig 187.^[1] A kommunista hatalomátvétel negatívan befolyásolta a falu életét: gyógyfürdőjét 1949-ben államosították majd ifjúsági táborrá alakították át,^[4] 1989-ben pedig magát Rigósfürdő községet is megszüntették, az egykori német falvak felszámolását, helyükön farmok létrehozását tervezve (a kommunizmus bukása után, 1990-ben újraalapították a községet).^[7]

A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor 74 lakosa volt (72 román, 2 nem nyilatkozott).^[1] Mivel nem maradtak katolikus hívek a faluban, 2013-ban templomát átvette az ortodox egyház.^[4] A 21. század elején a megüresedett házakat gazdag temesváriak vásárolták fel hétvégi házak gyanánt.^[7]

A fürdő

A legenda szerint a közelben fekvő Kisrékas német telepesei építkezés közben egy Szűz Mária-ikont találtak a földben. Az ikont egy sziklás domboldalba vájt mélyedésben, Bogdarigós közelében helyezték el, és egy idő után azon a helyen gyógyerejű forrás fakadt.^[8] A Mária-kegyhely hamarosan búcsújáró hely lett, a zarándokok adományaiból a falut birtokló Pottyondy család kápolnát építtetett (a későbbi Fürdő-kápolna).^[5]

Már az 1820-as években népszerű gyógyfürdőként említik („ein Gesundsheitbad, welches sehr stark besucht wird”).^[9] A fürdőtelep látványos kiépítése a 19. század végére tehető, ekkor épült fel többek között a Teréz-villa és a kezelőépületek. A gyógyvíz különösen jó hatással volt a reumás betegségekre; feljegyezték, hogy több száz ember nyerte vissza járóképességét, mankóikat a szanatórium padlásán hagyva. A fürdőt az arisztokrácia krémje látogatta, a szanatóriumban bécsi orvosok kezelték a betegeket.^[10]

1949-ben a hatalomra kerülő kommunisták államosították, majd az 1960-as években 280 férőhelyes pionírtáborrá alakították át, melyhez strand, szauna, és sportlétesítmények is tartoztak. Az 1989-es rendszerváltás után egy ideig továbbra is ifjúsági táborként használták, azonban 2003-ban pénzhiány miatt bezárták. Az épületek az enyészetéi lettek, belsejükből minden mozdíthatót elloptak.^[10]

A Mária-kegyhely jelenleg is katolikus búcsújáró hely, ám a környék etnikai jellegének megváltozása és a falu elszigeteltsége miatt manapság kevés zarándok látogatja.^[6]

Leírása

Egyutcás, a DJ 691A megyei út mentén fekvő szalagtelkes falu. A fürdő – a későbbi tábor – romjai a faluközponttól 1 kilométerre délnyugatra találhatóak.

Környéke hagyományosan kedvelt kirándulóvidék.^[11]

Jegyzetek

Források

• ↑ Barbu: Barbu, Dinu. Mic Atlas al județului Timiș [archivált változat]. Temesvár: Artpress (2013). ISBN 9789731085531. Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 28. [archiválás ideje: 2019. október 31.] 
• ↑ Borovszky: Borovszky Samu. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest: Országos Monografia Társaság (1914) 
• ↑ Lendvai: Lendvai Miklós. Temes vármegye nemes családjai, 1. Temesvár: Délmagyarországi történelmi és régészeti muzeum-társulat (1896)