Nullvektortér

A nullvektortér a matematikában egy vektortér, ami egyetlen vektort tartalmaz elemként, a nullvektort. Izomorfia erejéig az egyetlen nulla dimenziós vektortér, melynek bázisa az üres halmaz. Minden vektortér tartalmaz nullvektorteret legkisebb altereként. Vektorterek direkt összegében, illetve direkt szorzatában a nullvektortér neutrális elem. Adott test fölötti vektorterek kategóriájában a nullvektortér a nullobjektum.

Definíció

A ( { 0 } , + , ) {\displaystyle (\{0\},+,\cdot )} nullvektortér egy tetszőleges K {\displaystyle K} test fölötti vektortér, ami az egyetlen { 0 } {\displaystyle \{0\}} vektorból áll. Az egyetlen lehetséges összeadás:

0 + 0 = 0 {\displaystyle 0+0=0}

és az egyetlen lehetséges skalárral szorzás:

α 0 = 0 {\displaystyle \alpha \cdot 0=0}

minden α K {\displaystyle \alpha \in K} skalárra. Így a 0 {\displaystyle 0} vektor neutrális elem az összeadásra, és nullvektornak nevezzük.

Tulajdonságok

Vektortér-axiómák

A nullvektortér eleget tesz a vektorterek axiómáinak:

  • ( { 0 } , + ) {\displaystyle (\{0\},+)} Abel-csoport, mégpedig a triviális csoport
  • a skalárral szorzásra teljesül az asszociativitás, illetve a disztributivitás:
    • α ( β 0 ) = α 0 = 0 = ( α β ) 0 {\displaystyle \alpha \cdot (\beta \cdot 0)=\alpha \cdot 0=0=(\alpha \cdot \beta )\cdot 0}
    • α ( 0 + 0 ) = α 0 = 0 = 0 + 0 = α 0 + α 0 {\displaystyle \alpha \cdot (0+0)=\alpha \cdot 0=0=0+0=\alpha \cdot 0+\alpha \cdot 0}
    • ( α + β ) 0 = 0 = 0 + 0 = α 0 + β 0 {\displaystyle (\alpha +\beta )\cdot 0=0=0+0=\alpha \cdot 0+\beta \cdot 0}
  • az 1 K {\displaystyle 1\in K} elem neutrális:
    • 1 0 = 0 {\displaystyle 1\cdot 0=0}

Bázis és dimenzió

A nullvektortér egyetlen bázisa az üres halmaz, mivel az üres halmaz lineáris burkára teljesül, hogy:

= { 0 } {\displaystyle \langle \emptyset \rangle =\{0\}} .

Így a nullvektortér dimenziója:

dim ( { 0 } ) = | | = 0 {\displaystyle \dim(\{0\})=|\emptyset |=0} .

Megfordítva, bármely test fölötti nulldimenziós vektortér izomorf a nullvektortérrel.

Altérként

Ha V {\displaystyle V} tetszőleges vektortér a K {\displaystyle K} test fölött, akkor van egy egyértelműen meghatározott neutrális eleme, a 0 V {\displaystyle 0_{V}} . Az U = { 0 V } {\displaystyle U=\{0_{V}\}} halmaz altere V {\displaystyle V} -nek, mivel nem üres, és zárt a vektoriális összeadásra, illetve skalárral szorzásra:

  • U {\displaystyle U\neq \emptyset }
  • 0 V + 0 V = 0 V U {\displaystyle 0_{V}+0_{V}=0_{V}\in U}
  • α 0 V = 0 V U {\displaystyle \alpha \cdot 0_{V}=0_{V}\in U} minden α K {\displaystyle \alpha \in K} esetén

Ezzel a { 0 V } {\displaystyle \{0_{V}\}} tér, mint minden egyelemű vektortér, izomorf a nullvektortérrel, és V {\displaystyle V} nullvektorterének nevezik. Mivel egy vektortér nem lehet üres, azért ez a legkisebb lehetséges altere egy vektortérnek. Egy V {\displaystyle V} vektortér két komplementer alterének, U 1 {\displaystyle U_{1}} -nek és U 2 {\displaystyle U_{2}} -nek a metszete:

U 1 U 2 = { 0 V } {\displaystyle U_{1}\cap U_{2}=\{0_{V}\}} .

Összegek és szorzatok

A nullvektortér a vektorterek direkt összegére és direkt szorzatára vonatkozóan a nullvektortér neutrális elem, vagyis minden V {\displaystyle V} vektortérben:

{ 0 } V V V { 0 } {\displaystyle \{0\}\oplus V\cong V\cong V\oplus \{0\}}   illetve   { 0 } π V V V π { 0 } {\displaystyle \{0\}\pi V\cong V\cong V\pi \{0\}} .

Ezzel szemben a tenzorszorzásban elnyelő tulajdonságú, azaz:

{ 0 } V { 0 } V { 0 } {\displaystyle \{0\}\otimes V\cong \{0\}\cong V\otimes \{0\}} .

Kategóriaelmélet

Az egy adott test fölötti vektorterek kategóriájában a lineáris leképezésekkel, mint morfizmusokkal a nullvektortér nullobjektum: minden vektortérből pontosan egy lineáris leképezés megy a nullvektortérbe, és a nullvektortérből minden vektortérbe egyetlen lineáris leképezés megy: ami mindenhez a nullvektort rendeli. Ez a nullfüggvény, ami egyúttal a nullmorfizmus.

Forrás

  • Gilbert Strang. Lineare Algebra. Berlin u. a.: Springer (2003. június 8.) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nullvektorraum című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.