Argumentumelv

Az egyszerű zárt C görbe (feketével), f nullhelyei (kékkel) és f pólusai (pirossal). Itt C f ( z ) f ( z ) d z = 2 π i ( 4 5 ) {\displaystyle \oint _{C}{f'(z) \over f(z)}\,dz=2\pi i(4-5)} .

A komplex függvénytanban az argumentumelv kapcsolatba hozza egy meromorf függvény nullhelyeinek és pólusainak számát a függvény logaritmikus deriváltjának zárt út mentén való integráljával.

Speciálisan, ha f(z) meromorf egy zárt görbe, C belsejében és a görbén, és az f függvénynek nincsenek a C görbén nullhelyei illetve pólusai, akkor

C f ( z ) f ( z ) d z = 2 π i ( N P ) {\displaystyle \oint _{C}{f'(z) \over f(z)}\,dz=2\pi i(N-P)}

ahol N és P rendre a nullhelyek és pólusok számát jelöli a C görbe belsejében multiplicitással illetve renddel számolva. A tételnek ez a alakja feltételezi, hogy a C görbe egyszerű, és az óramutató járásával ellentétesen irányított.

Általánosabban feltesszük hogy f(z) meromorf a komplex sík egy Ω nyílt részhalmazán, és legyen C zárt görbe az Ω halmazon, és itt összehúzható egy pontra, továbbá elkerüli f(z) nullhelyeit és pólusait. Jelölje minden z ∈ Ω esetén n(C,z) a C z körüli körülfordulási számát. Ekkor : C f ( z ) f ( z ) d z = 2 π i ( a n ( C , a ) b n ( C , b ) ) {\displaystyle \oint _{C}{\frac {f'(z)}{f(z)}}\,dz=2\pi i\left(\sum _{a}n(C,a)-\sum _{b}n(C,b)\right)} ,

ahol az első összeg f nullhelyein megy végig multiplicitással, és a második f pólusain renddel számítva.

A körintegrál értelmezése

Az C f ( z ) f ( z ) d z {\displaystyle \oint _{C}{\frac {f'(z)}{f(z)}}\,dz} körintegrál értelmezhető, mint az f(C) nulla körüli körülfordulási számának 2πi-szerese, az w = f(z) helyettesítéssel:

C f ( z ) f ( z ) d z = f ( C ) 1 w d w {\displaystyle \oint _{C}{\frac {f'(z)}{f(z)}}\,dz=\oint _{f(C)}{\frac {1}{w}}\,dw}

Ez f(z) argumentumának teljes megváltozása, ahogy z bejárja a teljes C görbét; ez magyarázza a tétel elnevezését, és következik abból, hogy:

d d z log ( f ( z ) ) = f ( z ) f ( z ) {\displaystyle {\frac {d}{dz}}\log(f(z))={\frac {f'(z)}{f(z)}}}

és az argumentum és a logaritmus kapcsolatából.

Általánosítása

Ha g analitikus a teljes Ω {\displaystyle \Omega } tartományban, akkor:

C f ( z ) f ( z ) g ( z ) d z = 2 π i ( a g ( a ) n ( C , a ) b g ( b ) n ( C , b ) ) {\displaystyle \oint _{C}{f'(z) \over f(z)}g(z)\,dz=2\pi i\left(\sum _{a}g(a)n(C,a)-\sum _{b}g(b)n(C,b)\right)}

ahol az első összeg f nullhelyeit futja be multiplicitással, és a második f pólusait renddel.

Alkalmazásai

Az argumentumelv használható gyökök és pólusok keresésére számítógéppel. Az 1 2 π i C f ( z ) f ( z ) d z {\displaystyle {1 \over 2\pi i}\oint _{C}{f'(z) \over f(z)}\,dz} kifejezés még kerekítési hibákkal is közel egész lesz. Különböző C görbékkel információhoz juthatunk a nullhelyek és a pólusok elhelyezkedéséről. A Riemann-sejtést is argumentumelvvel tesztelik, hogy felső korlátot adjanak a Riemann-féle kszi-függvény nullhelyeire a kritikus egyenest metsző téglalapok használatával.

Rouché tételének bizonyítása felhasználja az argumentumelvet.

A visszacsatolás ellenőrzésének elméletéről szóló modern könyvek az argumentumelvvel alapozzák meg a Nyquist stabilitási kritériumot.

Egy általánosabb megfogalmazásban, ha g analitikus, akkor

1 2 π i C g ( z ) f ( z ) f ( z ) d z = a n ( C , a ) g ( a ) b n ( C , b ) g ( b ) . {\displaystyle {\frac {1}{2\pi i}}\oint _{C}g(z){\frac {f'(z)}{f(z)}}\,dz=\sum _{a}n(C,a)g(a)-\sum _{b}n(C,b)g(b).}

Például, ha f polinom, és gyökei a C görbe belsejében z1, ..., zp, és g(z) = zk, akkor

1 2 π i C z k f ( z ) f ( z ) d z = z 1 k + z 2 k + + z p k , {\displaystyle {\frac {1}{2\pi i}}\oint _{C}z^{k}{\frac {f'(z)}{f(z)}}\,dz=z_{1}^{k}+z_{2}^{k}+\dots +z_{p}^{k},}

f gyökeinek hatványösszeg szimmetrikus polinomja.

Egy másik következmény, hogy ha alkalmasan választjuk az f és a g függvényeket, akkor az

C f ( z ) g ( z ) g ( z ) d z {\displaystyle \oint _{C}f(z){g'(z) \over g(z)}\,dz}

integrál az Abel–Plana-formulát adja:

n = 0 f ( n ) 0 f ( x ) d x = f ( 0 ) / 2 + i 0 f ( i t ) f ( i t ) e 2 π t 1 d t {\displaystyle \sum _{n=0}^{\infty }f(n)-\int _{0}^{\infty }f(x)\,dx=f(0)/2+i\int _{0}^{\infty }{\frac {f(it)-f(-it)}{e^{2\pi t}-1}}\,dt}

ami kifejezi a kapcsolatot egy direkt összeg és integrálja között.

Bizonyítása

Legyen zN nullhelye f-nek. Írhatjuk, hogy f(z) = (z − zN)kg(z)

ahol k a nullhely multiplicitása, így g(zN) ≠ 0. Kapjuk, hogy

f ( z ) = k ( z z N ) k 1 g ( z ) + ( z z N ) k g ( z ) {\displaystyle f'(z)=k(z-z_{N})^{k-1}g(z)+(z-z_{N})^{k}g'(z)\,\!}

és

f ( z ) f ( z ) = k z z N + g ( z ) g ( z ) . {\displaystyle {f'(z) \over f(z)}={k \over z-z_{N}}+{g'(z) \over g(z)}.}

Mivel g(zN) ≠ 0, következik, hogy a g' (z)/g(z) függvénynek nincs szingularitása zN-ben, ezért itt analitikus, ennek következtében f′(z)/f(z) reziduuma a zN helyen k.

Legyen zP pólusa f-nek. Írhatjuk, hogy f(z) = (z − zP)mh(z)

ahol m a pólus rendje, és h(zP) ≠ 0. Ekkor a fentiekhez hasonlóan

f ( z ) = m ( z z P ) m 1 h ( z ) + ( z z P ) m h ( z ) . {\displaystyle f'(z)=-m(z-z_{P})^{-m-1}h(z)+(z-z_{P})^{-m}h'(z)\,\!.}

és

f ( z ) f ( z ) = m z z P + h ( z ) h ( z ) {\displaystyle {f'(z) \over f(z)}={-m \over z-z_{P}}+{h'(z) \over h(z)}}

Következik, hogy a h′(z)/h(z) függvénynek nincs szingularitása a zP helyen, mivel h(zP) ≠ 0, ezért itt analitikus, ennek következtében f′(z)/f(z) reziduuma a zP helyen −m.

Összetéve: f minden k-szoros zN nullhelye az f′(z)/f(z) egyszerű pólusa k reziduummal, és minden m rendű zP pólus f′(z)/f(z) egyszerű pólusa, −m reziduummal. Továbbá megmutatható, hogy az f′(z)/f(z) függvénynek nincsenek további pólusai, így további reziduumai sem.

A reziduumtétel miatt a C menti integrál 2πi és a reziduumok szorzata. Továbbá az összeg k minden zN esetén, a nullhelyeket multiplicitással számolva, és hasonló teljesül a pólusokra is, így a tétel bizonyítása kész.

Története

Frank Smithies könyve szerint (Cauchy and the Creation of Complex Function Theory, Cambridge University Press, 1997, p. 177) Augustin-Louis Cauchy 1831 november 27-én egy fentihez hasonló tételt mutatott be Turinban, a Piemont-Szardínia Királyság fővárosában, Franciaországtól távol. Azonban abban a tételben csak nullhelyekről volt szó, pólusokról nem. 1874-ben adták ki a képletet, de kézírásos formában, ami így nehezen olvasható. Cauchy 1855-ben egy cikkben diszkutálta a tételt, és abban már a pólusok is benne voltak.

Források

  • Rudin, Walter. Real and Complex Analysis (International Series in Pure and Applied Mathematics). McGraw-Hill (1986). ISBN 978-0-07-054234-1 
  • Ahlfors, Lars. Complex analysis: an introduction to the theory of analytic functions of one complex variable. McGraw-Hill (1979). ISBN 978-0-07-000657-7 
  • Complex Variables and Applications. McGraw-Hill (1989). ISBN 978-0-07-010905-6 
  • Backlund, R.-J. (1914) Sur les zéros de la fonction zeta(s) de Riemann, C. R. Acad. Sci. Paris 158, 1979-1982.